Jakkel Mihály neve összeforrt Gyöngyössel, a Mátrával, a fával, az erdővel és mindazzal az értékteremtő munkával, amelyből egy város és egy közösség hosszú időn át építkezhetett.
A kiváló fafaragó évtizedeken át meghatározó alakja volt Gyöngyös közéletének és kulturális életének, alkotóként, közéleti szereplőként és lokálpatriótaként egyaránt. Akik látták őt dolgozni, alkotni, szervezni vagy éppen új tervekről beszélni, tudják, magávalragadó volt a lendülete. Kilencvenen túl is mérhetetlen kíváncsisággal, munkaszeretettel és életigenléssel fordult a világ felé, amely egész életét jellemezte.
Jakkel Mihály 1930-ban született Kálban, de alig kétéves volt, amikor családja Gyöngyösre költözött. A város lett az otthona, amelynek fejlődéséért fáradhatatlanul dolgozott. Sokoldalú tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott: rajzkészségével, sportteljesítményeivel és közösségi szerepvállalásaival egyaránt kimagaslott kortársai közül.
Fiatal felnőttként a történelem próbára tette. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején kiállt a szabadság mellett. Másfél év börtönbüntetésre ítélték, majd szabadulása után hosszú éveken át csak fizikai munkát végezhetett. Soha nem keseredett meg. Élete egyik legnehezebb időszakáról is úgy beszélt, hogy abból a hazaszeretet, a tartás és az emberség erejét emelte ki. Az 1956-os helytállását később a „Hazáért, szabadságért” kitüntetéssel ismerték el.
Idővel az erdészet nem csupán hivatása, hanem életformája lett. Erdőfelügyelőként közel ötezer hektár új erdő telepítésében vállalt meghatározó szerepet, munkáját minisztériumi elismerés is méltatta. Az erdőfelügyelőségen sokkal többet kapott egy munkánál. Ott lett az élete része a fafaragás, ami az évek múltával hivatásává vált. Több mint négy évtizeden át alkotott, kezei alatt csodák születtek. Művei százat meghaladó hazai és nemzetközi kiállításon szerepeltek, köztük a plovdivi és a brüsszeli Vadászati Világkiállításon. Monumentális domborművei a magyar vidék világát, az erdőt, a szüretet, a vadászatot, a lakodalmakat és a kétkezi munka méltóságát örökítették meg.
Művészete azonban soha nem vált öncélúvá. Mindig a közösséget szolgálta. Évtizedeken át vezette a Gyöngyösi Városszépítő és Védő Egyesületet, amelynek munkája nyomán emlékművek, szobrok és köztéri alkotások gazdagítotják a várost. Kezdeményezései és kitartó munkája nélkül ma más lenne Gyöngyös arculata. Hitte, hogy egy város múltját láthatóvá kell tenni a következő nemzedékek számára.
Közéleti szerepvállalása ugyancsak ezt a szolgálatot tükrözte. 1990 és 2002 között három cikluson át dolgozott önkormányzati képviselőként, később a képviselő-testület korelnökeként is. Mindvégig ugyanaz vezette, tenni a közösségért.
Életének fontos része volt a kultúra is. Fiatalon énekkarban szerepelt, később a váltógyári Játékszín vezetője, majd a Városi Pedagógus Kórus tagja lett. Minden, ami közösséget teremtett és értéket közvetített, közel állt hozzá.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. A Podmaniczky-díj, a Dr. Puky Árpád-díj, a Hubertus-kereszt arany fokozata, a Magyar Vadászatért Érdemérem, valamint Gyöngyös Pro Civitate kitüntetése és díszpolgári címe egyaránt annak a kivételes életútnak állít emléket, amelyet becsülettel, hittel és alázattal járt végig.
Jakkel Mihály számára az alkotás szolgálat volt. A fa az ő kezében történetté és üzenetté vált.
Távozásával Gyöngyös egy meghatározó személyiségét veszítette el. Egy olyan embert, aki nemcsak emlékműveket emelt, hanem közösséget is épített; aki nemcsak maradandót alkotott, hanem példát is adott arra, mit jelent hűséggel szolgálni a hazát, a szülővárost és az emberi értékeket.
Emlékét hálával és tisztelettel őrizzük. Faragott fái helyette is mesélnek, a város pedig, amelyért egész életében dolgozott, büszkén hordja tovább örökségét.
2026. július 28.
K. L.
Kiemelt fotó: Czímer Tamás