Büszkeségeink

Almásy Pál (1818-1882)

politikus, országgyűlési képviselő

Gyöngyösi születésű nagybirtokos család sarja. 1848-ban Gyöngyös országgyűlési képviselője, július 10-től a képviselőház alelnöke, majd Heves Vármegye kormánybiztosa volt. 1849-ben Debrecenben a Képviselőház elnöke volt. Április 14-én a Ház határozata alapján ő mondta el a Habsburg-ház trónfosztásáról megfogalmazott nyilatkozatot. A szabadságharc leverése után külföldre menekült (Genf, Brüsszel, Párizs), távollétében halálra ítélték. Miután kegyelmet kapott, visszatért szülőföldjére. 1864-ben ismét Magyarország függetlensége érdekében szervezkedett, azonban elárulták, elfogták és bebörtönözték. 1866-ban kegyelmet kapott. A kiegyezés után ismét hazatért, és birtokaira visszavonulva gazdálkodott élete végéig.

Az ősi Almásy-ház ma is áll a Szent Bertalan u. 3. alatt (Felsővárosi Plébánia épülete). A ház arról is nevezetes, hogy két ízben itt őrizték a magyar Szent Koronát (1804, 1806). Almásy Pál nevét viselte a mezőgazdasági szakközépiskola (1993). 1927-től a piactér közelében utcát is neveztek el róla.

Forrás: https://brody.iif.hu/gyongyos/node/33609

Bajza József (1804-1858)

költő, kritikus, szerkesztő

A reformkori irodalmi élet egyik vezéralakja. A Gyöngyöshöz közeli községben, Szücsiben született, középbirtokos család fiaként. A gyöngyösi gimnáziumban tanult, majd Pesten és Pozsonyban folytatott jogi tanulmányokat, és ügyvédi vizsgát tett. Bekapcsolódott a pesti irodalmi életbe, szülőföldjén lévő birtokait bérbe adta, és végleg a fővárosba költözött. Ettől kezdve kizárólag az irodalomnak élt. A Kritikai Lapok, később az Atheneum szerkesztője, majd a Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti Színház) igazgatója lett, majd 1848-ban a Kossuth Hírlapja című napilapot szerkesztette. A világosi fegyverletétel után az átélt megpróbáltatások, az anyagi gondok és fiának betegsége felőrölték idegeit és erejét, elméje elborult.

Gyöngyösön utcanév, a gimnáziumban emléktábla őrzi a nevét. Szücsiben az egykori szülői házban 1994 óta emlékkiállítás fogadja az érdeklődőket.

Forrás: https://brody.iif.hu/gyongyos/node/33609

Berze Nagy János (1879-1946)

néprajztudós

A Heves megyei Besenyőtelken született, egyszerű földműves szülők gyermekeként. A gyöngyösi gimnáziumban tanult, és már ekkor gyűjtötte városunkban a néphagyomány emlékeit (balladákat, meséket). 1905-ben avatták bölcsészdoktorrá, és ezt követően tanárként, illetve tanfelügyelőként dolgozott. Pedagógusi tevékenysége mellett végezte igen jelentős néprajzi munkáját. Írásba foglalta szülőföldjének, Heves megyének nyelvjárását (1905).

Felkutatta, gyűjtötte és elsőként rendszerezte a magyar népmeséket. Tevékenysége során mind hazánkban, mind pedig külföldön nagyobb lendületet vett a népmesekutatás és -rendszerezés. Gyöngyösön három népmesét (A hamis mesterlegény, Háj, háj, majd elmasírozunk már, A légy meg a bolha) és egy népballadát (Lendorvári Dorka) gyűjtött. Fő műve a “Magyar népmesék” című katalógus, az általa számba vett 530 mese, melynek megjelenését (1957) már nem érhette meg.

1971 óta városunkban a gimnázium viseli egykori diákjának nevét. Az északi városrészben utca őrzi emlékét.

Forrás: https://brody.iif.hu/gyongyos/node/33609

Bugát Pál (1793-1865)

orvos, egyetemi tanár

1793. április 12-én született Gyöngyösön, egyszerű szabómester fiaként. Jó eredménnyel tanult a gyöngyösi gimnáziumban, majd orvosi tanulmányokat folytatott Pesten. 1816-ban avatták orvosdoktorrá. Ezt követően egyetemi tanársegéd, majd vidéki tisztifőorvos lett, 1828-tól az orvosi kar jegyzője lett, majd a sebészeti tanszéken élettanra, általános kórtanra és gyógyszertanra oktatta 24 éven át a leendő orvosokat.

Professzorként kitűnt azzal, hogy tanítványait magyarul oktatta. Ő is észrevette, hogy az 1820-as évek Magyarországának egyik központi kérdése a magyar nyelv ügye, ezért célul tűzte ki a magyar nyelvű orvosi és természettudományi irodalom megteremtését. Az ügy érdekében 1831-ben Toldy Ferenccel megindította az Orvosi Tár című folyóiratot. Nyelvújító munkásságának eredményeként ma már nélkülözhetetlen kifejezésekkel (például genny, láz, sejt, kór, agy, stb.) gyarapította szókincsünket. E tevékenységének fontos állomása a 40 ezer szót tartalmazó Természettudományi szóhalmaz című nyelvészeti munka (1844).

1830-ban a Magyar Tudós Társaság tagjává választották. 1841-ben megalapította a a Természettudományi Társulatot, amelynek elnökévé választották. Az 1848-as szabadságharc idején a Honvédelmi Bizottmány Magyarország főorvosává nevezte ki. A bukás után a gyöngyösi ferences kolostorban talált menedéket, ahol a rendházfőnök a saját szobájában bújtatta el. 1850-ben költözött vissza a fővárosba, és élete végéig teljes visszavonultságban élt budai otthonában.

Városunkban a kórház (1956 óta), és a posta előtti tér viseli nevét. Bugát Pál emlékszobát láthatnak az érdeklődők a Mátra Múzeumban. Egykori szülőházát emlékkő jelöli az Arany János Általános Iskola közelében.

Forrás: https://brody.iif.hu/gyongyos/node/33609

Hanák Kolos (1851-1923)

A Mátravidék idegenforgalmának elindítója

A Mátra nyugati lábánál, Szurdokpüspökiben született. 1872-ben már jó nevű ügyvédként telepedett le Gyöngyösön, ahol tagja volt különböző gazdasági, társadalmi és kulturális egyesületeknek is. Már ezt követően tervezgette, hogy a mátrai turizmust hogyan kellene fellendíteni, és, hogy ehhez milyen eszközök lennének szükségesek.1887-ben a Magyarországi Kárpát Egyesület Mátra Osztályát hozta létre, ezzel megkezdte a Mátra turisztikai feltárását és idegenforgalmi megismertetését. 1887-1891 között – Hanák vezetésével – már színekkel jelezték a fontosabb turista útvonalakat. Útikönyvet írt Gyöngyös és a Mátra nevezetességeiről, amely több kiadásban is megjelent (1889, 1897). 1897-től Budapesten a királyi ítélőtábla bírája, 1908-tól kúriai bíró volt.

Élénk közéleti tevékenységén kívül szerette a gazdálkodást is. Abasáron és környékén földet vásárolt, éppen abban az időben, amikor a filoxéravész idején kipusztultak a szőlőültetvények. Hanák az újratelepítéssel mindent megtett az új szőlőkultúra terjesztéséért, birtokát mintagazdasággá fejlesztve példát mutatott a környék gazdáinak.

1986-ban Gyöngyös díszpolgárává választották.

Az északi városrészben tér őrzi emlékét.

Forrás:

https://www.matraberc.hu/index.php

https://brody.iif.hu/gyongyos/node/33609

Hanisz Imre (1844-1905)

mérnök, földbirtokos, közéleti személyiség

Városunk jelentős közéleti személyisége. 1869-ben Budán, a Műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett. Gyöngyöshalászon volt földbirtoka. Egész életét szülővárosa közművelődése és társadalmi élete magasabb szintre való emelése szolgálatába állította. Sokat tett a zenei élet fellendítéséért. A Műkedvelők Egyesületének igazgatójává választották, amellett a Gyöngyösi Takarékpénztár Egyesület igazgatója is volt. Házasságából gyermek nem született, ezért végrendeletében halászi 1000 holdas birtokát és kastélyát a városra hagyta. Halála után a Fő tér, ma pedig a Szent Bertalan-templommal szembeni tér viseli a nevét.

Forrás: https://brody.iif.hu/gyongyos/node/33609

Páter Kiss Szaléz (1904-1946)

ferences szerzetes

Tízgyermekes család ötödik gyermekeként nőtt fel. 1920-ban belépett a ferences rendbe, és az egri újoncházba, majd a szécsényi rendházba került. Diakónussá, majd pappá szentelték Gyöngyösön (1928). Pécs, Jászberény és Salgótarján után az Egyesült Államokban vállalt misszionáriusi feladatot: a New Brunwick-i Szent László-plébánia plébánosa lett. Számos lelkigyakorlatot tartott a szórványban élő magyarok között, de a honvágy miatt hazatért, és Debrecenbe került. 1944. június 23-tól élt Gyöngyösön, ahol teológiai tanár és a növendékek nevelője lett. Később szerepet vállalt a Kisgazdapárt helyi szervezetében is, 1945-ben megalapította a KEDIM-et, vagyis a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget.

1946. április 2-án letartóztatták, majd kényszervallatás után halálra ítélték. 1993-ban rehabilitálták. Az egykori kolostor közelében utcanévvel emlékezünk rá.
Forrás: https://brody.iif.hu/gyongyos/node/33609

Pátzay János (1906-1955)

orgonaművész, karnagy

A háborús események elől Szombathelyre menekült, majd a front elmúltával visszatért Gyöngyösre, és folytatta munkáját a Szent Bertalan-templom kórusával, emellett éneket és zenetörténetet tanít a mezőgazdasági iskolában. Aktívan részt vett a gyöngyösi zenei élet szervezésében is: orgona- és zongorahangversenyeket rendezett, többször fellépett a Magyar Rádióban. Próba közben – rádiós fellépésre készülve – 1955. szeptember 6-án hunyt el.

Gyöngyösön született 1906. november 23-án. Iskoláit is itt végezte, majd Budapesten, a Zeneművészeti Főiskolán folytatta orgona tanszakon. Visszatért Gyöngyösre, és a Szent Bertalan-templom kántoraként dolgozott évtizedeken át. Az 1930-as évek közepétől templomi hangversenyek, zongoraversenyek, rádiós szereplések, valamint az énekkari munka tették nevét egyre ismertebbé az országban. A Katholikus Énekkar karnagyaként országos sikereket ért el a dalosokkal. Jelentős érdeme volt abban, hogy Gyöngyöst “dalosvárosként” emlegették a ’30-as és a ’40-es években.

A gyöngyösi zeneiskola fennállásának 35. évfordulóján, 1993-ban vette fel Pátzay János nevét, méltó emléket állítva az egykori zenésznek.

Forrás: https://brody.iif.hu/gyongyos/node/33609

Richter Gedeon (1872-1944)

gyógyszerész

Ecséden született, gazdag földbirtokos család sarjaként. Testvérével korán árvaságra jutott, és a nagyszülőknél nevelkedett Gyöngyösön. Itt végezte el az elemi iskolát és a gimnáziumot, majd gyógyszerésznek tanult. Gyógyszerész gyakornokként két évre ismét visszatért Gyöngyösre, majd diplomáját kitüntetéssel szerezte meg. Külföldi tanulmányútja során sok tapasztalatot gyűjtött, különösen a gyógyszerek kisüzemi előállítása terén. Visszatérte után eladta a családi örökséget, és Pesten patikát vásárolt, majd gyógyszergyárat alapított (1902). Egész életét a gyár fejlesztésének szentelte, és világszínvonalon működő gyógyszergyárat hozott létre Magyarországon. Számos gyógyszert fedezett fel, gyárának termékeit Európa-szerte ismerték. A vészkorszak idején a nyilasok áldozata lett.

Városunkban a Hanisz téren gyógyszertár viseli a nevét, ahol a bejárat mellett bronz dombormű-portrét is láthat az érdeklődő.

Forrás: https://brody.iif.hu/gyongyos/node/33609

Török Ignác (1795-1849)

hadmérnök

Az aradi 13 vértanú egyike. Gödöllőn született 1795. június 23-án. A család 1809-ben költözött Heves megyébe. Török Ignác a gyöngyösi gimnázium tanulója volt – a legújabb kutatások szerint – másfél éven át, 1809 és 1810 között. A tehetséges ifjú 1811-től katonai pályára lépett, Bécsben végezte el a császári és királyi mérnöki akadémiát. Katonai pályafutásának jelentős szakaszaként említhetjük, hogy a magyar nemesi testőrségben teljesített szolgálatot, ahol 1839 és 1846 között az erődítések tanára volt. Az 1848/49-es szabadságharc idején 1848 szeptemberében Komárom várának erődítését vezette. Ekkor állt a szabadságharc oldalára, és végig kitartott mellette. A megerősített komáromi vár kulcsfontosságú volt a szabadságharc történetében, az ellenfélnek nem sikerült bevennie. 1849 januárjában a vár parancsnokává nevezték ki, és megkapta a tábornoki rangot. A szabadságharc befejező szakaszában Török Ignác a szegedi sáncok nagyszabású építkezéseit vezette, és innen vonult vissza a hadsereggel Világoshoz. Így kapcsolódott sorsa 12 tábornoktársáéhoz, és torkollott az aradi tragédiába, 1849. október 6-án.

Emléktáblája a róla elnevezett belvárosi utca 1. számú épületének falán áll (jelenleg: Kolping Ház), emlékének évente koszorúzással adózunk.

Forrás: https://brody.iif.hu/gyongyos/node/33609

Bálint György (1919-2020)

“Bálint gazda”

Kertész- és mezőgazdasági mérnök, író, szerkesztő, médiaszemélyiség, újságíró, politikus, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. Országos közismertséget Bálint gazda néven a Magyar Televízió 28 évig futó Ablak című magazinjának állandó munkatársakért szerzett.

Általános és középiskolai tanulmányait Gyöngyösön végezte, 1937-ben érettségizett a Koháry István Állami Főgimnáziumban. 1941-ben kertészmérnöki oklevelet szerzett a budapesti Magyar Királyi Kertészeti Akadémián.

Élete fontos része volt, hogy ismereteket közvetítsen, ezért mindig tanított. Fiatalon tanárnak készült, de a körülmények nem tették lehetővé számára a tanítást. Nyugdíjas éveiben kapott csak lehetőséget, hogy minél több fiatalnak át tudja adni tudását. 1987-ben címzetes főiskolai tanári címet kapott a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen.

Több állami intézményben, illetve minisztériumban dolgozott (Fejér Megyei Állami Gazdaság, Magyar Állami Gazdaság, Földművelésügyi Minisztérium, Állami Biztosító stb.), több szaklap szerkesztője-főszerkesztője volt (Kertészet és Szőlészet, Kertgazdaság stb.), illetve egy időben a Magyar Tudományos Akadémia részére fordított külföldi agrár folyóiratokat.

Bálint György 2009 óta Gyöngyös díszpolgára. Századik születésnapján a város emlékfát ültetett az Orczy-parkban. Bálint Gazda 2020-ban hunyt el.