Földrajz

Gyöngyös a Mátra déli lábánál, 171 m tengerszint feletti magasságban terül el.  Keleten a Külső-Mérges-patak és az 500 méter magas Sár-hegy, Délen Gyöngyöshalász, Nyugaton a Toka-patak határolja, Északon pedig az a Mátra terül el, melynek egy része Gyöngyös közigazgatási körzetéhez tartozik.

A terület földtani múltja

A terület földtörténeti múltja szorosan összekapcsolódik a Mátra központi tömegének fejlődéstörténetével. A Mátra fő tömege a földtörténeti újidő miocén korában, mintegy 12-18 millió évvel ezelőtt zajlott intenzív vulkáni tevékenység során jött létre, mely során nagy mennyiségű láva és vulkáni törmelék került a felszínre, melyekből túlnyomórészt andezit és andezittufa keletkezett. A vulkáni tevékenységhez kapcsolódóan nagy területen képződtek érctelepek, melyek a kőzetek repedéseiben, hasadékaiban megrekedt magmamaradékból és forróvizes oldatokból jöttek létre. A vulkáni működés elcsendesedése, a magmakamra kiürülése után a földszerkezeti mozgások hatására a hegység feltöredezett, dél felé megbillent.

A miocént követően alapvetően megváltozott a térség jellege. A pannon korban a terület a mai Magyarországot lényegében majdnem teljesen elfedő hatalmas Pannon-tó mocsaras partvidéke volt. Az itteni gazdag növényvilág maradványaiból jött létre az a vastag lignittelep, melyet még ma is bányásznak Visontánál. Ezt a mocsári üledéket a földtörténeti negyedidőszak pleisztocén korában kavicsos-homokos hordalékkúpok, valamint lejtőüledékek, agyagos képződmények fedték be. Ilyen fiatalkori üledékek a Mátrában nem alakult ki (hiszen a Mátra kimagaslott a Pannon-tengerből, illetve a Pannon-tóból), Gyöngyös régiójában azonban jellemző.

A Pannon-tó 9,5 millió (A) és 9 millió (B) éve

Éghajlat

Hazánk a valódi mérsékelt övön belül a mérsékelten szárazföldi éghajlati területen található, és városunk éghajlata is ebbe illeszkedik. Évi középhőmérséklete 9,5–10,0 °C, a csapadék éves átlaga 530–580 mm. A terület éghajlata kedvez a napfény- és melegigényes mezőgazdasági kultúráknak. A bolygónkat érintő klímaváltozás nagy valószínűséggel városunkat sem kerüli el, erről a környezetvédelem menüpont bejegyzései szólnak.

Vízrajz

A Mátra alacsonyabban fekvő lejtővidékét számos patak tagolja fel. Gyöngyös a Zagyva és Tarna vízgyűjtő területén helyezkedik el, ezek több mellékpatakja a térségből ered (Gyöngyös-, Bene-, Külső-Mérges-, Belső-Mérges- patak). Ezen vízfolyásokra jellemző, hogy vízhozamuk jelentős ingadozást mutat, sőt, villámárvíz előfordulásának is számottevő esélye van. A talajvíz általában 6 méternél mélyebben található. Kemény és szulfátszegény, az állandó áramlás és utánpótlás miatt azonban relatíve jó minőségű. Ugyanez jellemzi a terület rétegvizeit is.

A térség jellemző talajtípusai

A Mátraalja területének 60-70 százalékát csernozjom barna erdőtalajok fedik. A humuszos szint viszonylag vastag, emellett kedvező fizikai-kémiai tulajdonságai miatt ez a talajtípus mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmas. A táj keleti felében, ahol a pleisztocén lejtőagyagok uralkodnak, a fekete nyiroktalaj jelenik meg, mint a mátraaljai borvidék szőlőinek jellemző talaja.

Természetes növényvilág

Eredeti vegetációja a lösztölgyes, a löszpusztagyep, illetve az erdőssztyepp-növényzet lehetett, a patakok mentén fűzligeterdőkkel és nedves rétekkel. Napjainkra természetes növénytakaró alig maradt a Mátraalján; szinte teljesen átalakított tájjá vált. A kistáj vadvilága igen gazdag. A megmaradt erdőségekben az európai őz, a vaddisznó, a muflon és a gímszarvas jellemző. A ragadozókat például a vörös róka és a borz képviseli, de elvétve aranysakál és farkas is betéved a területre, sőt, 2020-ban medvét is láttak Mátrafüred közelében. A horgásztavak közelében bizonyított a vidra jelenléte. A szántóföldek, legelők területén a fácán, a mezei nyúl és a kistermetű rágcsálók gyakoriak.

A kistáj védett természeti értékei

A Mátra területének egy része Mátrai Tájvédelmi Körzet néven a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága kezelésében áll 1985 óta. Ennél tíz évvel korábban, 1975-ben nyilvánították védetté a Gyöngyöstől Északkeletre fekvő Sár-hegy egyes területeit, mely hihetetlenül gazdag növény- és állatvilágával érdemelte ki a védelmet. Bemutatására 12 állomásos, 7 km hosszú tanösvényt hozott létre a Bükki Nemzeti Park.

A délies kitettségű, egykor nagy kiterjedésű tatár juharos tölgyesre ma a törpe mandulás cserjések és néhány más, a társulásra jellemző faj emlékeztet. Az erősen köves és kőtörmelékes déli, valamint délnyugati lejtőkön andezit sziklagyepek alakultak ki. Az élővilág változatosságát, ritkaságokban való gazdagságát mutatja, hogy jelenleg mintegy 77 védett növényfajt és több, mint 100 védett állatfajt ismerünk a Sár-hegyről. Az itt található számtalan védett élőlény közül csak néhányat sorolunk fel: hosszúlevelű árvalányhaj, piros kígyószisz, tavaszi hérics, törpe mandula, Szent László-tárnics, sárga kövirózsa, leánykökörcsin, díszes légivadász, magyar tarsza.

A bejegyzéshez felhasználtuk A Mátra Múzeum munkatársának, Fodor Rozália munkáját is.

Források:

Baráz Csaba (szerk.) 2010: A Mátra Tájvédelmi Körzet. Heves és Nógrád határán. – Bükki Nemzeti Parki Igazgatóság, Eger, p. 431.

Dövényi Zoltán (szerk.) 2010: Magyarország kistájainak katasztere. – MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 723-730.