Gyöngyös a települést átszelő Gyöngyös-patak nevéből eredezteti nevét, mely a legnagyobb valószínűség szerint a partján gyakran előforduló fagyöngyre utal, de az sem zárható ki, hogy a hegyekből lefutó víz gyöngyözése ragadta meg a névadók fantáziáját. A Gyöngyös névhez természetesen legenda is kapcsolódik. Eszerint Árpád vezér egyik lányát hívták Gyöngyösnek, aki itt hunyt el, és ennek a pataknak a partján temették el. Innen a név: Gyöngyös.
Bár Anonymus még nem említi Gyöngyöst, mint települést, azt tudhatjuk, hogy a Mátraalját a honfoglaláskor a kabarok törzse szállta meg. A kabar vezérek leszármazottja volt a vidék 11. századi nagyhatalmú ura, Aba Sámuel, aki egyben Szent István sógora, majd 1041-től 1044-ig az ország királya is volt. Az Aba nemzetség egészen Károly Róbert trónra lépéséig uralta a vidéket.
Az első írásos emlék Gyöngyösről 1261-ből származik, amikor is IV. Béla egyik oklevele az egri püspökség birtokai között Gyöngyöspüspökit is megemlíti. Az itt előforduló Gungus Puspoky alakból feltételezhető, hogy Gyöngyös már ekkor jelentős település volt, hiszen neve egy másik település előtagjában is előfordul. Az Aba nemzetség mátraaljai birtokait felségárulás miatt 1327-ben elvesztette. Gyöngyös és vidéke annak a Károly Róberthez hű Szécsényi Tamás birtokába jutott, akinek nagy szerepe volt abban, hogy Gyöngyös 1334-ben mezővárosi címet kapott. A címerpajzson látható szimbolikus állat a város alapításában részt vett Szécsényi Farkas Tamás képe, a felső sarkokban lévő csillag és félhold pedig az erdélyi vajda és a szolnoki ispán címeréből került át, mint címertöredék.
A Szécsényiek idején a település gazdasága és társadalma dinamikus fejlődésnek indult. Itt találkozott két fontos kereskedelmi útvonal, egyrészt a Budáról Kassa felé menő, másrészt a Felvidéket az Alfölddel összekötő pásztói útvonal. A mezőgazdaság mellett egyre nagyobb szerepet kapott az ipar és a kereskedelem, a mezőgazdaságon belül pedig a szőlőművelés. Ez utóbbi szintén a városiasodás szép bizonyítéka. További városiasodást és anyagi jólétet jelző tényező, hogy már az 1300-as évek közepén megjelentek és megmaradtak itt a koldulásból élő ferencesek, akiknek rendházuk is épült. A fejlődést az ország 1541 utáni három részre szakadása és a török uralom sem törte meg. Gyöngyös gazdagságát jelzi még, hogy a régiót a szultán úgynevezett khászbirtokká nyilvánította. Ez azt jelenti, hogy a szultán nem adta ki a szpáhiknak mint szolgálati birtokot, hanem megtartotta saját kezelésében.
Gyöngyös első ismert címerábrázolása, amelyet mind a mai napig használ a város, a futó farkas, a csillag és a hold kíséretében, melynek eredete bizonytalan. Gyöngyös címerének legkorábbi ismert ábrázolása 17. századi iratokon található.
A címerkép magyarázata egzakt módon nem lehetséges, nem ismert a városnak szóló címeradományozás vagy valamilyen későbbi leírás. A legkorábbi magyarázat szerint a futó farkas a Farkas családnévre utalhat, azonban nem volt ilyen nevű birtokos Gyöngyösön. Ismert azonban, hogy Szécsényi Tamás („Farkas fia Tamás”) nyerte királyi adományként a várost, de apjának, Szécsényi Farkasnak még nem volt kapcsolata Gyöngyössel, ráadásul a Szécsényi család címerében nem is szerepelt farkas.
A címer vagy címerkép, ahogyan régen, napjainkban is az összetartozást szimbolizálja, az őseinkkel való kapcsolatot jelképezi, egy-egy közösség, település megjelenítheti zászlaján, épületein.
Gyöngyös címere az elmúlt évszázadok során sokat változott, formálódott egyebek között a történelmi fordulatokhoz igazodva. Ezeket a változásokat kíséri nyomon dr. Kovács Melindának, a Heves Megyei Levéltár főlevéltárosának összefoglaló cikke.
A török kor nemcsak anyagi jellegű prosperitást hozott Gyöngyösnek. A reformáció korának vallási küzdelmei során a kultúra is felvirágzott. A ferencesek mellett megjelent a városban egy másik keresztény felekezet: a református. A reformátusok a mai Szent Orbán-templomot foglalták el, iskolát és ispotályt is üzemeltetettek Gyöngyösön. A katolikus és református felekezetek közötti késhegyig menő vitákban pedig érdekes módon éppen a muszlim törökök léptek fel a békítő szerepében. Erről számos török oklevél is tanúskodik, melyet ma a református egyházi levéltárban őriznek. 1634-ben jelentek meg Gyöngyösön a jezsuiták, akik rendházat és gimnáziumot hoztak létre a városban. A gimnáziumi oktatást 1773-ig, vagyis a rend feloszlatásáig a jezsuiták irányították, ettől fogva pedig a ferencesek vették át. A török birodalomból ortodox keresztény kereskedők is érkeztek Gyöngyösre. Az ő nevükhöz fűződik az Arnót Kompánia, mely a török áruk kereskedelmének központja lett, illetve az ő lelki közösségüket szolgálta a Szent Miklós ortodox templom.
A török kiűzését követő időszak legjelentősebb politikai és katonai kihívása a Rákóczi-féle szabadságharc volt. A gyöngyösi földbirtokos II. Rákóczi Ferenc 1704-ben kétszer is Gyöngyösön tárgyalt a békéről a Habsburgok követével, a gyöngyösi születésű Szécsényi Pál kalocsai érsekkel. Itt fogalmazták meg a gyöngyösi 25 pontot is, mely a felkelők követeléseinek összefoglalása volt. A gyöngyösi ferences templomban helyezték örök nyugalomra Rákóczi egyik leghűségesebb és legtehetségesebb generálisát, a tarnaörsi táborban pestisben elhunyt Vak Bottyán Jánost. Mivel a sír pontos helyét mindmáig nem sikerült kideríteni, erre a tényre a templomban ma csak egy vörös márványtábla emlékeztet.
1848-ban ismét a szabadságáért küzdött a nemzet. A város olyan jeles személyiségeket adott a szabadságharcnak, mint Bugát Pál országos tiszti főorvost, Zalár Józsefet, „az aranytollú jegyzőt”, a nemzet ügyéért élő író és költő Vachott testvéreket, a költő Spetykó Gáspárt, vagy az aradi vértanú hadmérnököt, Török Ignácot. 1849. április elején az Orczy-kastély falai között tartott haditanácsot Kossuth Lajos jelenlétében Görgey Arthúr honvédtábornok, s ezt követően indult meg a dicsőséges tavaszi hadjárat. Néhány hónappal később pedig ugyancsak itt szállt meg az a Paszkievics herceg, akinek segítségével végül is leverték a magyar szabadságharcot.
Gyöngyös, 1885. Forrás: https://mapire.eu/hu/
A kiegyezést követően látványos gazdasági fellendülés következett be Gyöngyösön is. A hagyományos kézműipar mellett különböző ipari vállalatok, kereskedelmi társaságok és pénzintézetek jöttek létre, melyek működtetésében fontos szerepet kapott az egyre nagyobb számban Gyöngyösre betelepülő zsidóság. A zsidóság gyöngyösi létszáma 1900-ra elérte a 2000 főt, nem véletlen tehát, hogy az 1917. évi nagy tűzvész után a vidék második legnagyobb zsinagógája éppen Gyöngyösön épült meg.
A mezőgazdaságon belül továbbra is meghatározó maradt a szőlőtermesztés és a borászat. Sajnos 1880-as években Gyöngyösön is megjelent a filoxéra, vagyis a szőlőgyökértetű, amely a szőlőkultúrát teljesen elpusztította. Az ágazat csak 1910-re talált ismét magára, amikor az ültetésnél a filoxérára rezisztens amerikai oltványokat kezdtek el alkalmazni.
A filoxéra pusztításához mérhető másik nagy katasztrófa az 1917. május 21-ei nagy tűzvész volt, amikor is a várost a kórház mosókonyhájából kipattant szikra pillanatok alatt lángtengerré változtatta. A teljes belső terület, mintegy 580 ház leégett, a lakosságnak pedig körülbelül 40 százaléka maradt hajlék nélkül. Május 23-án az uralkodó pár, IV. Károly és Zita királyné is meglátogatta Gyöngyöst. A tűzkárosultak megsegítésére az egész ország összefogott, mindenhonnan érkeztek az adományok részben pénz, részben élelem, vagy ingóságok formájában. A katasztrófát nem heverte ki egyhamar a város, még az 1930-as években is voltak olyanok, akik fából ácsolt szükségbarakkokban élték mindennapjaikat, vagy éppen a Szent Bertalan-templomot is felhozhatjuk példaként, melynek csúcsára csak 101 év elteltével kerülhetett vissza az eredeti toronysisak mása.
Az eseményről a Múltidéző Építészet YouTube oldalán egy videó is látható.
Az első világháború során hazánk területén alapvetően nem folytak katonai tevékenységek, de a különböző frontokon számos gyöngyösi lakos veszítette életét. Emléküket egy emléktábla őrzi a Szent Bertalan-templom falán.
A trianoni békeszerződés után a korábbi hegyvidéki és tengerparti üdülőhelyek szinte kivétel nélkül az új országhatárokon kívül rekedtek, és a város híres polgármestere dr. Puky Árpád hamar felismerte a Mátrában rejlő turizmus jelentőségét: a hegyvidéket gyógy- és üdülőhellyé, valamint a téli sportokra alkalmassá kívánta fejleszteni. A fejlesztések első sorban Benét érintették, melyet ettől fogva egyre inkább csak Mátrafüredként kezdtek emlegetni, és amelyet 1935-ben hivatalosan is üdülőhelynek minősítettek. 1926-tól keskeny nyomtávú kisvonat szállította a kirándulókat Gyöngyösről Mátrafüredre, ahol a megnövekedett idegenforgalom ellátására egyre másra épültek a modern szállodák és turistaházak.
A második világháború Gyöngyöst és lakosságát sem kímélte. A front 1944 novemberében érte el Gyöngyös térségét, a város maga viszonylag kisebb károkat szenvedett. A holokauszt során jelentős számú, körülbelül 2000 helyi lakost hurcoltak el, és a haláltáborokból csak néhányan térhettek haza.
Emlékükre évente tart megemlékezést a Gyöngyösi Zsidó Hitközség. A holokauszt 70. évfordulójának évében, 2014-ben pedig a Fő téren több hétig volt látható az “Elfelejtett Gyöngyösiek” szabadtéri kiállítás, amely a Gyöngyösről elhurcoltaknak állított emléket. A Magyar Holokauszt Emlékév – 2014 Civil Alap támogatásával megvalósuló kiállítást Kiss Balázs és Nagy Róbert állították össze.
1945 után megváltozott a város gazdasága és társadalma. A korabeli iparosítás miatti lakás szükséglet kielégítése végett hatalmas lakótelepek jöttek létre Gyöngyösön. Ekkor épült a “80-as”, a húszemeletes toronyház, a dombi, majd a Mátrai úti lakótelep is, de a város családi házas övezetei is bővültek. Ezáltal a város folyamatosan terjeszkedett.
A terjeszkedéssel párhuzamosan a város népessége három évtized leforgása alatt csaknem megduplázódott: míg 1949-ben 21 969, addig az 1980-as évekre már 36 ezer feletti volt a népesség száma. Az azt követő időkben – az országos tendenciához hasonlóan – fokozatosan csökkent a népesség.
Ekkor jött létre a napjainkban immár csaknem 60 éves múltra visszatekintő Károly Róbert Főiskola (ma a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Károly Róbert Campus) is.
A rendszerváltozás óta jelentős átalakulás ment végbe a városban. Megsokasodtak az üzletek, a nagy áruházak, megtelepedtek a különböző bankok és biztosító társaságok, emellett a szolgáltató szektor is sokat fejlődött. A gazdasági életben új, részben külföldi tőkéből létrejött üzemek, szolgáltató cégek tűntek fel. 2000-ben megkezdődött a város szerkezetében is jelentős változást hozó ipari park „benépesülése”, mely napjainkig bővül, egyre több munkahelyet, és ezzel a jövő zálogát hozva el a térségnek.
A városkép is sokat változott. A Fő tér autómentes övezet lett, megnyitott az egyházi kincstári gyűjteményt bemutató új múzeum, megújult a Mátra Múzeum, és egy európai uniós projekt keretében visszanyerte az 1917-es nagy tűzvész előtti külsejét a Szent Bertalan-templom.
A felújításról a Gyöngyösi TV is többször beszámolt.
Reméljük, a város következő 700 éve legalább olyan sikeres lesz, mint az előző!