75 éves Brúnó, a gyöngyösi Mátra Múzeumban kiállított mamut
Hazánk leghíresebb gyapjas mamutja Gyöngyösön, az MTM Mátra Múzeumának kiállításában fogadja az ide látogatókat, immár ötvennégy éve. Brúnó, mert így hívják őkelmét, 1949-ben került elő Mátraderecskén, Zám Ferenc kertjében. A történet szerint méretes csontok hívták fel magukra a helybéliek figyelmét a kert végében található kis homobánya falában. A leletet Vértes László, a neves paleontológus, ősemberkutató mérte fel elsőként, 1949. augusztusában. Az ásatást javaslatára Dancza János, az Egri Dobó István Vármúzeum régésze irányította (Vértes, 1954). Az ő beszámolója alapján Brúnó igazi őslénytani ritkaságnak számított, hiszen a megtalált csontok egy összefüggő csontváz részeit képezték, mely meglehetősen ritka a pleisztocénből. Vörös István, az MTA Régészeti Intézetének munkatársa írásában arról számolt be, hogy ez a negyedik csaknem teljes mamutcsontváz, ami Magyarország területéről előkerült (Vörös, 1975).
De térjünk vissza az ásatás történetéhez!
Dancza János 1972-ben, az Élet és Tudomány hasábjain tette közzé terepi megfigyeléseit és tapasztalatait. Leírta, hogy Brúnó kitűnő állapotban hevert, mintegy 2,5 m mélyen a homokban. Ez annak köszönhető, hogy a falu akkori „asszony bírája” megtiltotta a helyi lakosoknak, hogy a maradványokhoz nyúljanak, míg a szakértők ki nem érnek. Brúnó eredeti helyzetben feküdt a homokban. Ez azt jelenti, hogy nem ragadozók, vagy az ősember okozták vesztét, hanem valamilyen természeti esemény miatt lelhette halálát. A feltárás során Danczáék a mamuttetem közül több rozsdabarna, 6-8 cm mély, 1,5 m széles homorulatot találtak, melyeket sekély vízfolyásokként azonosítottak. Elképzelésük szerint ezen a területen a pleisztocénban egy vízfolyás lehetett. Az állat szomját oltani jöhetett ide, de beleragadhatott a meder iszapjába. Ugyanakkor emberi kéz nyomaira is bukkantak a csontvázon. A bal oldalán fekvő állat bordái közül néhány „vízszintes irányban és egy vonalban el volt törve és a letört darabok hiányoztak”. A töréseket Danczáék szerint sarkas kődarabok okozták, amiből arra következtettek, hogy az ősember rátalált a friss tetemre, és az állat jobb oldalából legalább 100 kg-nyi húst eltávolított (Dancza, 1972).
A feltárt csontok gyenge megtartásúak voltak, de ideiglenes kezelés után el tudták szállítani azokat. A koponya, valamint a hozzá tartozó agyarpár viszont a helyszínen teljes gipszágyat kapott, máshogy nem lehetett volna megőrizni.
A begyűjtött maradványok csonttani vizsgálatát Vörös István végezte el. Cikkében pontos adatokat közöl minden egyes vázmaradványról. A fogvizsgálatokból megállapította, Brúnó 50-55 éves lehetett, azaz idős példány volt, mikor elpusztult. A mellette talált durva pattintott kőeszköz alapján pedig feltételezhető, hogy 50.000 évvel ezelőtt, az utolsó eljegesedés derekán élhetett (Vörös, 1975).
A csontvázat, miután a hiányzó csontokat gipszmásolatokkal pótolták, 1970-ben állították össze először, hogy a Mátra Múzeum állandó kiállításainak dísze legyen. Összeszerelését belső vasvázas technikával valósították meg, ami abban az időben európai szinten is egyedülálló volt. Azóta ez a Mátra Múzeum jelképe. Jelenlegi helyét az Orczy-kastély üvegtetővel fedett aulájában 2007-ben foglalta el, miután a kastély felújítása befejeződött. Szétszerelése, majd újra összeállítása komoly fejtörést, és több hetes munkát jelentett a múzeum munkatársainak.
Brúnó 2007-es összeszerelése képekben 1. Mamut vázelemek az Orczy-kastély aulájában. A fehér részek javított, megerősített részeket jelzik.
Brúnó 2007-es összeszerelése képekben 2. A törzs és a végtagok összeszerelése.
Brúnó 2007-es összeszerelése képekben 3. Az agyarak illesztése a koponyához.
Brúnó 2007-es összeszerelése képekben 4. Az alsó állkapocs illesztése a koponyához.
Brúnó 2007-es összeszerelése képekben 5. Az összeszerelt mamutcsontváz, végleges helyén.
Hogy honnan kapta a mamutcsontváz a Brúnó nevet? 1949. október 6-án, Brúnó napján fejezték be az ásatásokat, ennek tiszteletére nevezték el így. Ez a kedves, barátságos monstrum idén ünnepli 75. születésnapját, éppen a Geodiverzitás Nemzetközi Napján, október 6-án.
Forrás: matramuzeum.hu, kekesonline.hu