A szabadság fontosságát akkor érezzük, amikor már nincs
Ez a tartalom több mint két éve frissült utoljára!
Gyöngyösön az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján szentmisével kezdődött az ünnepi megemlékezés a Szent Bertalan templomban.
Ezt követően a résztvevők átsétáltak az 56-os emlékműhöz, ahol ünnepi beszédében Kárpáti István alpolgármester kiemelte: 1956-ban a magyarság egy emberként állt ki a szabadságáért, tudva azt, hogy az egyenlőtlen esélyekkel megvívott harcban benne van a tragédia lehetősége is. De a forradalmárok akkor úgy gondolták, az az esély, hogy ők és utódaik egy szabadabb világban élhetnek, erősebb, mint a kockázat, hogy életüket is veszíthetik. Ez a szabadságvágy az, ami miatt ’56 minden generáció számára példa és minta kell, hogy legyen.
Ezt követően az alpolgármester párhuzamot vont az 1956-os és a rendszerváltás törekvései között, és kiemelte: mindkét esetben a cél a szabad Magyarország megteremtése volt, amit létre is hoztak 1990 után.
– Mindezt azonban nem becsüljük meg eléggé. Természetes emberi tulajdonság, hogy egy adott dolog hiánya miatt fellépő fájdalomérzet mindig erősebb, mint az a boldogságérzet, amit valaminek a megléte vált ki – így van ez a szabadsággal is: fontosságát akkor érezzük, amikor már nincs. És ez veszélyes! – tette hozzá Kárpáti István. – Tudják, ez olyan, mint a virág, amely rövid ideig elél víz nélkül, de ha sokáig nem öntözzük, akkor szép lassan kiszárad – és utána már hiába locsolnánk, nem szökken szárba. A rendszerváltás után kialakult szabadságunk és a demokrácia is ilyen: akkor fog virágozni, ha minél többen veszünk részt aktívan a közügyekben, minél többen működtetjük mi magunk a demokráciát. És egy tapodtad se engedjünk a szabadságból, az ’56-os és a rendszerváltó célokból, és nemcsak az ’56-os hősök és áldozatok emléke, hanem magunk miatt sem.
A városi ünnepségen közreműködött Gubacsi Franciska és Józsa-Kalocsai Mária.
A megemlékezés az önkormányzat, a pártok, egyházak, szervezeteket, intézmények koszorúinak elhelyezésével zárult.