Szinte zökkenőmentes digitális átállás a Máltai Keriben

A gyöngyösi Magyar Máltai Szeretetszolgálat Károly Róbert Középiskolában sikeresen megoldották a digitális oktatásra történő átállás nehézségeit. Az alábbiakban erről számol be az intézmény vezetője, Daskalopoulos-Kuzbelt Hilda Violetta, a szakoktatók tapasztalatait és a diákoktól érkezett reakciókat is összegezve. 

Levélben kerestünk meg néhány gyöngyösi iskolát, hogy írjanak néhány sort arról, hogy hogyan halad a távoktatás. Az alábbiakban a “Keri” leírását olvashatjuk.

Az élet néha furcsa rendező. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Károly Róbert Középiskolában idén februárban rendeztük meg nagy sikerrel első okostelefonokon zajló matematikaversenyünket, amelynek célja az volt, hogy bebizonyítsuk, a digitális eszközöknek érdemes helyet adni napjaink oktatásában. Akkor még nem sejtettük, hogy a lehetőségből hamarosan kényszer lesz.

Iskolánk a digitális oktatás március 13-i bejelentése óta nem nyitotta ki kapuit, tantestületünk pedig a hír hallatán azonnal elkezdte mérlegelni, hogy ebben az új helyzetben hogyan, milyen eszközök és platformok segítségével tudjuk átadni diákjainknak azt a tudást, amire szükségük van. A Facebookon és Messengeren történő kommunikáció, a Google Tanterem, a Redmenta, a Zoom, a Skype-órák, és még sok más platform, a már megszokott E-Krétával együtt, gyorsan a mindennapjaink részévé váltak. A diákok érdeklődéssel, a pedagógusok pedig nagy lelkesedéssel indultak el a digitális oktatás útján. Császár Zoltán kereskedelmi szakoktatónk úgy fogalmazott: „Igyekszem minden órára érdekes és interaktív feladatokat bemutatni a diákoknak! Sokuknak nem okoz gondot az online formában történő kommunikáció, de néhányan jeleztek nekem technikai akadályokat. Ezeket próbálom minél előbb kiküszöbölni, és olyan felületet használni, ami lehetővé teszi a tanórákon való részvételüket.”

Az elindulást követően egy eljárásrendet készítettünk, melyben menetrendet, a feladatok megszervezésének módját határoztuk meg, felelősöket jelöltünk ki. Közben folyamatosan mértük fel, mely tanulónk milyen eszközhiánnyal küzd, és azt a Minisztérium és Fenntartónk, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány segítségével igyekeztünk orvosolni.

Létrehoztunk egy Digitális Munkacsoportot a távoktatás támogatására. A három fős csapat folyamatos technikai segítséget nyújt a pedagógusoknak, így gördülékenyebben folyik az újfajta oktatás. Diákjaink szintén folyamatos segítségnyújtásban részesülnek a pedagógusok által.

Az oktatás menetében hatalmas segítség, hogy röviddel az otthontanulás kezdete után a MMSZ Egyesület, a többi „máltais” iskolához hasonlóan, számunkra is kifejlesztett egy távoktatási honlapot, amelyen keresztül kiadhatjuk a feladatokat, valamint szövegeket, képeket, videókat oszthatunk meg tanítványainkkal, szüleikkel. Ez a felület részükre nagyon könnyen elérhető. Fenntartónk egy erre az időszakra szóló szakmai ajánlást is készített, amiben rögzítette például, hogy ezúttal a pozitív visszajelzésekre helyezzük a hangsúlyt. Azóta is ennek szellemében oktatunk, főként, hogy a mögöttünk hagyott hetek tapasztalatai is ennek a szemléletnek a helyességét igazolták.

A személyes kontaktus hiánya nagy próbatétel tanárnak és diáknak egyaránt, ám megfelelő hozzáállással ilyen téren is helyt lehet állni. Tamasi Marina Blanka pincér szakoktatónk például úgy fogalmazott: „Próbáltam olyan feladatokat kitalálni a diákoknak, melyet otthon is meg tudnak oldani szinte probléma nélkül, és igen, ehhez a saját kis kreativitásuk is kell. Például kértem tőlük, hogy készítsenek el egy reggeli terítéket, egy egyszerű éttermi terítéket, küldjenek képet arról, hogyan gyakorolják otthon a tányérfogást, a húsvéti ünnepi időszak idején pedig szalvétanyuszi-hajtogatás és húsvéti menükártyák megalkotása volt a feladatuk.”

Szakács, cukrász szakoktatónk, Balogh Erika szintén úgy véli, hogy az online térben is lehet eredményeket elérni a szakmai gyakorlati oktatás során: „Azt vettem észre, hogy amikor videóra veszem, amint otthon elkészítem a terméket és közben részletesen magyarázok, a diákok követik az utasításokat. Ekkor gyönyörű készítmények születnek.” Szakoktatónk ehhez hozzátette: „Aki motivált, érdekli a szakma, az ebben az új szituációban is folyamatosan, szépen teljesít.”

Balogh Erika a diákok véleményét is összegyűjtötte a digitális szakmai gyakorlati és elméleti oktatásról, amely igazolta az eddig leírtakat, vagyis, hogy a videós kapcsolat számunkra sem helyettesíti a személyes jelenlétet, egy-egy mosoly varázsát, de jelen körülmények között megfelelő lehetőséget kínál a fejlődésre. „Elég időt kaptunk rá, hogy megcsináljuk az ételeket és a munkatervet is. Szerintem problémamentesen ment végig” – fogalmazott egyikük, míg egy másik diákunk azt emelte ki: „Ha volt valami kérdésünk, nyugodtan feltehettük. Mindig választ kaptunk rá, akkor is, ha nem az adott gyakorlathoz tartozott.”

Örülünk annak is, hogy a reakciók alapján a tanulóink képesek a mostani nehéz helyzetben is megtalálni a pozitívumokat. Akad például, aki előnyösnek éli meg, hogy jobban beoszthatja a saját idejét, és kizárólag a saját tempójában tud haladni. A szakács gyakorlati órákkal kapcsolatos visszajelzésekből pedig kiderült az is, hogy a hozzátartozók néha még nyertesei is lehetnek az otthontanulásnak: „Izgalmas volt lefőzni itthon a tételeket. A családom is örült ennek, mert így többször is én készítettem az ebédet számukra, így új dolgokat is kóstolhattak.”

De nemcsak a diákjaink igyekeznek előnyt kovácsolni a mostani történésekből, hanem a pedagógusaink is. Balogh Erika például úgy látja: „Módszertani megújulás jellemzi ezt az időszakot. Amennyiben az infrastruktúra engedi, a mindennapokban is alkalmazni fogom a most használt módszereket.” Tamasi Marina Blanka ehhez hozzáfűzi, az elkövetkezendő időkben az iskolák fontos feladata lesz, hogy felkészítsék a diákjaikat és tanáraikat, hogyan is kell az online oktatás során viselkedni, egyúttal erősíteni kell a digitális eszközhasználatot. „Már a középiskolai beiratkozás során fel kell mérni, hogy ki milyen környezetből érkezett, milyen digitális eszközök, illetve ehhez megfelelő infrastrukturális hálózat áll rendelkezésére, a szülők mennyire használják ezeket, és tisztában vannak-e a digitális oktatás lényegével” – fejti ki pincér szakoktatónk.

Való igaz, a szülőkre is nagy felelősség hárul, ebben a rendkívüli helyzetben. Az ő kötelességük többek közt tudatosítani gyermekeikben, hogy most nincs szünet, hanem ugyanúgy tanulni kell otthon is, mint az iskolában!

Összességében elmondhatjuk, hogy a nem mindennapi helyzetre diákjaink, a szülők, a tanáraink és iskolánk további dolgozói is jól reagáltak, a nehéz kezdet után. Egymást kölcsönösen támogatva, hatékonyan zajlik nálunk a digitális oktatás. Mostanra már túl vagyunk a „virtuális ballagásunkon”, és épp az írásbeli érettségik biztonságos megtartására koncentrálunk.