3 °C

 
 
27/2020.(VII.17.) önkormányzati rendelet

GYÖNGYÖS VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETE a 2020. július 16-i ülésén rendeletet alkotott a helyi adókról szóló 27/2010.(XII.16.) önkormányzati rendelet módosításáról.

26/2020.(VII.17.) önkormányzati rendelet

GYÖNGYÖS VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETE a 2020. július 16-i ülésén rendeletet alkotott az Önkormányzat tulajdonában lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletének szabályairól, a lakbérek mértékének megállapításáról szóló 1/2013.(II.4.) önkormányzati rendelet módosításáról.

25/2020.(VII.17.) önkormányzati rendelet

GYÖNGYÖS VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETE a 2020. július 16-i ülésén rendeletet alkotott AZ ÖNKORMÁNYZATI TULAJDONBAN LÉVŐ LAKÁSOK ÉS HELYISÉGEK ELIDEGENÍTÉSÉRŐL szóló 18/2018.(III.29.) önkormányzati rendelet módosításáról.

Méhekkel kapcsolatos védőkörzeti Intézkedések

A Heves Megyei Kormányhivatal Gyöngyös és több környező település teljes közigazgatási területére védőkörzeti intézkedést rendelt el.

24/2020.(VI.26.) önkormányzati rendelet

GYÖNGYÖS VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETE a 2020. június 25-i ülésén rendeletet alkotott KÖZTERÜLETEK RENDELTETÉSTŐL ELTÉRŐ HASZNÁLATÁRÓL szóló 25/2000.(IX.20.) önkormányzati rendelet módosításáról.

Bővebben

Elhunyt dr. Fejes András (1946-2020)

Elküld Nyomtatás
Dátum: 2020.04.15. szerda
 
Utoljára módosítva: 2020-05-14 11:51
 
     

    Bezár
    Cikk küldés
     
     

    Elhunyt dr. Fejes András klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, parasportoló, paralimpikon.

     
     

    Az 1946-ban született orvos-sportoló 2003-ban megkapta szülővárosától Gyöngyös legrangosabb kitüntetését, a díszpolgári címmel együtt járó Pro Civitate díjat.

    Dr. Fejes András Gyöngyösön végezte általános és középiskolai tanulmányait. A kiváló diák mindvégig nagy sikerekre esélyes sportoló volt. Évtizedekig tartotta az országos serdülő kalapácsvető csúcsot.

    Ám 17 évesen balesetet szenvedett, azóta kerekesszékben élt. Az ausztriai rehabilitáció során ismerkedett meg a mozgássérültek sportjával, és mozgássérültként is tovább sportolt.

    Első eredményeit asztaliteniszben szerezte, 1966-ban európai első, majd a világbajnokságon harmadik helyezést szerzett. 1967-ben Eb-n és vb-n egyéniben és párosban is első lett.

    Az 1970-es években a világ legjobb parasportolói közé tartozott. Ötször nyert Európa-bajnokságot, kétszer világbajnokságot, majd 1972-ben Heidelbergben megszerezte hazánk első paralimpiai érmét.

    A nyugat-európai mozgássérült sportélet tapasztalatain felbuzdulva 1970-ben részt vesz a Halassy Olivérről elnevezett budapesti sportegyesület megalapításában.

    Az ELTE pszichológia szakát „summa cum laude” eredménnyel végezte el, 1978-ban kandidátusi tudományos fokozatot szerzett.

    Szakmai tevékenysége elsősorban – Európában úttörőként - a testi sérült emberek összetett lélektani nehézségeinek feltérképezésére és csökkentésére, a társadalmi újra-beilleszkedés problémájának tisztázására irányult. E témákban magyar, német, orosz, angol, román és dán nyelven nyolc könyve, és több mint 200 szakközleménye, referátuma jelent meg.

    Tíz éven át volt az ENSZ képviselettel is rendelkező Nemzetközi Rokkantszövetség (FIMITIC) elnökségi tagja.

    Dr. Fejes András Gyöngyös Város Barátainak Köre alapító tagja volt. 2014-ben sportpályafutásának ereklyéit és tudományos publikációt, kitüntetéseit szülővárosának ajándékozta.

    Megbecsülése és tisztelete jeléül Gyöngyös önkormányzata dr. Fejes Andrásról Róla nevezte el a város sport- és rendezvénycsarnokát.

    Díjai, elismerései:
    "Gyöngyösért" érdemjelvény (1968)

    Jó tanuló-jó sportoló. Örökös Vándordíj ELTE (1971)

    Semmelweis díj (1974)

    Munka érdemrend arany fokozata (1985)

    FIMITIC érdemérem (1986)

    Vezekényi díj (2000)

    Csik Ferenc díj (2001)

    Paralimpiai Érdemérem (2002)

    "Pro Civitate" – Gyöngyös város díszpolgára (2003)

    Vas Imre emlékérem (2005)

    Certificate of Appreciation, IPC (2006)

    Olimpiai Akadémiai Érem (2006)

    Magyar Arany Érdekereszt (2018)

    Részvétnyilvánítások

    Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke a hazai parasport mozgalom nevében búcsúzott dr. Fejes Andrástól:

    " Az első voltál, Doktor Úr, és az is maradsz!

    Annyi jelentése van ennek a szónak: első!

    Megkapja jelzőként a sportbajnok, használjuk a tudósra, aki addig járatlan utat tör az új tudás felé és lehet első valaki az emberi, morális mércén is.

    Első: a legjobbak legjobbja. Első: aki előttünk jár, aki ugyan mindig előretekint, de közben hátra, a mögötte érkezőkre figyel. Első: a példaadó, a bátor, a hittel hívő.

    Megannyi szép kép, megindító és erőt adó: siker, tett, tudás.

    És mind, mind igaz Rád. Rád igaz.

    És most, pont most, amikor éppen olyan napokat élünk, amikor annyira szükségünk volna "elsőkre", most hagysz itt minket, Doktor Úr...

    Mélyen Tisztelt Gyászoló Család, Tisztelt Búcsúzó Közösség!

    Egy temetésen, a végső búcsún természetesen az embertől, a teremtett lénytől köszönünk el. Sorra vesszük életének jelentős állomásait, tetteit, megidézzük szavait, mosolyát és tekintetét, melyeket nem látunk és nem hallunk már soha többé.

    Helyes ez így, végtére is minden élet végén eljön a számvetés, melyet óhatatlanul azok végeznek el, akik itt maradnak.

    Vannak azonban különleges, de talán jobb úgy mondanom, különös emberek, akiknél a búcsú nem pusztán az egyedi emberi lénytől való elköszönést jelenti. Talán nem sértek meg vele senkit, eszem ágában sincs ez, ám van, akinél a búcsú túlmutat az emberen, és valami mást, többet, nagyobbat, kicsit félek a szótól: univerzálisabbat jelent.

    Óvatosan kell bánni az ilyesfajta búcsúkkal: nehogy megsértsük vele a személyes méltóságot és a kegyeletet. Óvatosan kell bánni, de bátran.

    Arra kérem Önöket, és arra kérek mindenkit, akihez Fejes András elhunytának híre eljutott és majd el fog jutni, hogy amikor meghajtják a fejüket emléke és élete előtt, akkor vegyék észre azt is, amit az ő élete, az ő „elsősége” jelentett mindannyiunknak, akik szeretnénk azt hinni és akarni, hogy van dolgunk a világban.

    Talán furcsa, talán váratlan, de nekem róla mindig a bátorság jutott eszembe. Az élet úgy hozta, hogy kevesebbet volt módom személyesen találkozni vele, mint amennyit másoktól hallottam róla. A Magyar Paralimpiai Bizottság elnökeként talán négyszer-ötször találkoztam vele, konferencián, előadáson, erre-arra.

    Kedves volt, közvetlen, derűsen csillogó szemmel, nagy akarattal és sok mondanivalóval. És mégis, nem ezek a jelzők jutottak eszembe róla most, nem a kedvessége, közvetlensége, derűje, műveltsége ragadott meg leginkább. Hanem a bátorsága.

    Bátorsága abban, hogy a balesete utáni, korlátozott mozgást lehetővé tevő életében a sportot választotta, abban a korban és körülmények között, amikor ez nem volt kézenfekvő, és akkor még finoman fogalmaztam.

    Bátorsága abban, hogy a tanulást, önmaga képzését, a tudományos pályát a lehető legkomolyabban vette, nem kért benne kivételezést, különleges bánásmódot. Nem is volt rá szüksége, mert az agya, az intelligenciája ebben is a csúcsra vitte.

    Bátorsága abban, hogy orvosként olyanokkal, a sorstársaival foglalkozott, akik még ma sem kapnak elég segítséget ahhoz, hogy az életüket ugyanolyan lehetőségek között éljék, mint a többséghez tartozók.

    Bátorsága abban, hogy sosem félt kimondani, amit gondolt, sosem félt szót emelni azért és azokért, amiért mások alig tették.

    Vélhetnénk, mondhatnánk, hogy nem volt mitől félnie, hisz’ olyasmit élt át és túl, amelynél rosszabb az életben aligha történhet. De nem így volt. Az ő bátorságának nem volt köze a testi képességeihez. Fejes Andrásnak az esze, a szíve, és ami a legfontosabb, a lelke volt bátor.

    Tisztelt Gyászoló Közösség!

    A Nemzetközi Paralimpiai Bizottság elnöke, Andrew Parsons úr részvétnyilvánító levelében így fogalmaz: Fejes András elvesztésével egy nagyszerű barátját veszítette el az egész nemzetközi paralimpiai mozgalom és talizmánját a magyar parasport család.

    Milyen találó szó: valóban, doktor úr a talizmánunk volt, ha rá gondoltunk, ha velünk volt, akkor szerencsét és tudást hozott. Vagy inkább: adott. Ahogy a talizmánok.

    Azt írja Parsons úr: az ő parasportért végzett elkötelezett munkájának öröksége a határozottság, a szenvedély és a kurázsi. Kurázsi: ez is milyen kifejező szó Fejes Andrásra: benne van a humor, a kedvesség, a finomság.

    Tisztelt Gyászolók!

    Elsőnek lenni nem csak érdem és dicsőség. Felelősség is. Hiszen az elsőről mindenki hallani fog. Őt mindenki említeni fogja és követni akarja. Elsőnek lenni nem pusztán az egyik hely a sorban. Az a legfontosabb hely. A Hely.

    A magyar paralimpiai mozgalom büszke és elégedett azzal, hogy Fejes András lett az első magyar paralimpiai érmes. Ha nem a sportteljesítménye, hanem az emberi értékei alapján kellett volna választani valakit erre, hát, nem talált volna senki alkalmasabbat és érdemesebbet.

    Így volt ez jól és most már így is marad, amíg a világ világ.

    Fejes András doktor úrra, halálakor, egy közel három évtizeddel ezelőtti videófelvétel publikálásával is emlékeztünk. Ahogy írtam ezt a búcsúbeszédet, újra és újra megnéztem azokat a filmkockákat.

    Fehér garbó, sötét zakó, okosan csillogó szem és határozottság. Így beszél azon a felvételen: minden igyekezettel meg kell próbálni az életet értelmessé és széppé tenni.

    Hát, Doktor Úr, hol máskor és máshol, mint most, itt, a gyöngyösi temetőben, itt, abban a városban, amelynek díszpolgára vagy, itt, ma, köszönjük, hogy annyiak-annyiunk életét tetted szebbé és értelmesebbé.

    Talán nem tévedek, ha úgy gondolom, hogy folyvást tenni vágyó lelkednek ez a tudat ad örök nyugodalmat.

    Köszönünk mindent, András, a hálánkkal és a szeretetünkkel búcsúzunk Tőled és én bizonyos vagyok benne, hogy érzed ezt ezen az utolsó, földi úton!"



    Közösségi funkciók